Hetedik fejezet

 

 

Beck üresbe rakta a marsjárót, s a zsilip szisszenése után kiszállt belőle. Már látta az Opportunityt, épp, hogy kilátszott a homokból. A Mars lassan temeti el a rovereket, és különféle tárgyakat. Több mint egy év kell hozzá.
Becknek így nagy szerencséje volt, a hat hónap is alig járt le.
Megállt a nagy bucka előtt, kezében a lapáttal. Óvatosan kell ásnia, ha egy antenna is megsérül, akkor mehet a fenébe az égész mindenséggel együtt. Esetleg megkereshetné a Spiritet, de abba az útba ilyen kevés élelemmel, mint ami neki most van, belehal...

A Földön, Pasadenában

Bruce Ng ügetett feléjük, arcán az értetlenség jelével. Már megint itt? Megint így?
Míg ő és Venkat köszöntek egymásnak, átfutva néhány fontosabb dolgot, addig Watney elővett egy kis vázlat füzetet, s abba kezdte írni véleményét a robbanásról, miközben már vezették is el őket a JPL szívébe.
Vogel kiváncsian nézte, mit csinál.
- Biztos vagy benne?- Kérdezte halkan.
- Egészen- válaszolt Mark. - Szerinted mit csináljon majd, ha a Lak sugár védelme megsérült? Van olyan anyag, ami megvédi?
- Ezt Lewistól kérdezd...
- Mit kérdezzen tőlem?- Lépett melléük a nő.
- Van olyan ásvány ami kivédi a sugárzást?- Tette fel a kérdését újra Mark.
Lewis hosszan gondolkodott, mielőtt válszolt volna.
- Van. A regolit.
- És azt ha a Lakra szórná Beck, akkor védve lehet a sugárzás elől?- Vogel elgondolkozva dörzsölte meg homlokát.
- Ha vastagon szórja, akkor igen.
Watney halványan elmosolyodott.
- Kezd összeállni a dolog...

Hatodik fejezet

Itten vagyok!

 

Felturbóztam magam marsi ismeretek terén, és úgy döntöttem, ideje fejezetet írni!

Régen voltam már itt, és Becket eléggé elhanyagoltam, és azt kiell mondjam, most is el fogom, ugyani mai terveim szerint most nem megyünk a Marsra.

A földön töltjük az időt.

 

 

 

A gép szépen siklott a levegőben, vékony csíkot húzva maga után. "Pont mint egy űrhajó, csak nem léphet ki a föld gravitációs mezejéből" gondolta Watney. Már jó ideje unottan nézett ki az ablakon, kifejezetten lehangoló volt az út.

Egy hiba, és a történelem megimétli magát, jutott eszébe, de vajon hol rontották el?

Merengéséből az épp mellé ülő Johannsen zökkentette ki.

- Jól vagy?- Fordult felé Mark.

- Nem- válaszolt Beth tömören. - Egyáltalán nem.

- Megértem... Épp azon gondolkodtam, hogy hol rontottuk el?

Johannsen meglepődve fordult a férfi felé. - Pedig szerintem tudod...

Mark agya eszeveszett sebességel járni kezdett. Mi volt az új? A változás? A növények! Növényeket vittek a Marsra termeszteni! És mit termelnek a növények? Oxigént! Elég egy kicsi szikra, és az egész Lak a levegőbe repül! Botanikus barom! Miért nem jött rá ő erre hamarabb!

Beth felé fordult újra.

- Megvan!- Hadarta.- A növények okozták! Az a sok oxigén, attól gyulladt ki a Lak!

A nő keserűen elmosolyodott.

- Mondtam, hogy tudod.

- Azonnal el kell mondanunk Annienek!

- Nem! Majd csak ott, itt nincs semmi értelme- állította le Markot.

A férfi meglepve nézett rá.

- Letettél róla, ugye?

Beth méj levegőt vett.

- Csak úgy, ahogy rólad mondtunk le, még annak a fél évnek a kezdetén...