Itten vagyok!
Felturbóztam magam marsi ismeretek terén, és úgy döntöttem, ideje fejezetet írni!
Régen voltam már itt, és Becket eléggé elhanyagoltam, és azt kiell mondjam, most is el fogom, ugyani mai terveim szerint most nem megyünk a Marsra.
A földön töltjük az időt.
A gép szépen siklott a levegőben, vékony csíkot húzva maga után. "Pont mint egy űrhajó, csak nem léphet ki a föld gravitációs mezejéből" gondolta Watney. Már jó ideje unottan nézett ki az ablakon, kifejezetten lehangoló volt az út.
Egy hiba, és a történelem megimétli magát, jutott eszébe, de vajon hol rontották el?
Merengéséből az épp mellé ülő Johannsen zökkentette ki.
- Jól vagy?- Fordult felé Mark.
- Nem- válaszolt Beth tömören. - Egyáltalán nem.
- Megértem... Épp azon gondolkodtam, hogy hol rontottuk el?
Johannsen meglepődve fordult a férfi felé. - Pedig szerintem tudod...
Mark agya eszeveszett sebességel járni kezdett. Mi volt az új? A változás? A növények! Növényeket vittek a Marsra termeszteni! És mit termelnek a növények? Oxigént! Elég egy kicsi szikra, és az egész Lak a levegőbe repül! Botanikus barom! Miért nem jött rá ő erre hamarabb!
Beth felé fordult újra.
- Megvan!- Hadarta.- A növények okozták! Az a sok oxigén, attól gyulladt ki a Lak!
A nő keserűen elmosolyodott.
- Mondtam, hogy tudod.
- Azonnal el kell mondanunk Annienek!
- Nem! Majd csak ott, itt nincs semmi értelme- állította le Markot.
A férfi meglepve nézett rá.
- Letettél róla, ugye?
Beth méj levegőt vett.
- Csak úgy, ahogy rólad mondtunk le, még annak a fél évnek a kezdetén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése